Szaki!

Szóval…

Honnan is kezdjem? Vendéglátós családba születtem. Tudod, abba a vendéglátós családba, akik mindennél jobban tisztelték a kenyérkeresetük módját, a szakmát. Szüleim éttermeket, kocsmákat üzemeltettek Gyulán, meg persze az összes városi rendezvényen ott voltunk kolbász, lángos sütő és sörmérő sátorral. Banki nyelven megfogalmazva, az én helyem a „front office” volt mindig. (Később is ez maradt a kedvenc posztom.)

Hogy könnyebben értsd és ne szofisztikáljam túl: Pohárszedő, pultos, pincér voltam. Pincér, igen! Minden lényeges dolgot az értékesítésről innen tanultam. A Családomtól, a szakmától. „Légy már első benyomásra kedves, szimpatikus! Csak akkor jegyzetelj, ha nem tudod megjegyezni! Legjobb, ha fejből emlékszel minden információra tudva, hogy nem engedheted meg magadnak, hogy valamit elfelejts! Pontosan érezd meddig van rád szükség, de csak úgy vonulj háttérbe, hogy közben a vendég minden nonverbális jelét olvasd! Ne is kelljen hívjon, ha szüksége van valamire! ”Sorolhatnám a jellememet formáló tanokat hosszú sorokon át, de summázva: A Vendég az első! Nem abból élünk, ha betér hozzánk, hanem abból, ha visszatér! Újra, meg újra!

Olyan alapvetés ez, mint az, hogy a kézilabdában minden lövés után azonnal fejvesztve rohansz vissza védekezni! Ez nem a csatárok, hanem a bajtársként egy vonalban egymásért küzdő harcosok sportja! Az én sportom. Tíz éves lehettem, amikor megszerettem és minden szabad percem Neki áldoztam. Nyaranta a Gyulai Várfürdőben gyermekként azért dolgoztam át a szüneteket, hogy augusztusban – az induló szezonban – szabadon tudjak választani a legtutibb kézicipők közül. Gyulán Rácz Antal és Szilágyi Sándor, Békésen pedig Kádas László edzőimnek köszönhetek sokat! Nélkülük kemény meló lettem volna szüleimnek! (Lehet, hogy Velük is az voltam.) Az itt magamba szívott küzdeni tudás és alázat, valamint szüleim intelme, miszerint:

„Márpedig te tovább tanulsz, vagy agyonütlek!” segítettek abban, hogy munka mellett diplomázzak a SZIE GFK-n, és szerezzek mérhetetlen sok tapasztalatot a pénzügyek és a humánum területén, először a Magyar Posta Pénzügyi Szolgáltatások üzletágánál, majd több mint egy évtizeden át az OTP Banknál. A legnagyobb zöldnél voltam fióki támogató, kommunikációs/értékesítési/szakmai tréner, partner értékesítési szakértő, majd key account manager.

(Részletesen, ha kíváncsi vagy a szakmai „Mitcsináltammikor”-ra, akkor kattints IDE!)

Mindig a végén jön a legjobb… Igazi BARÁTSÁG egy szakállas, Don Quijote forma pacákkal, aki annyira kedves mindig mindenkivel, hogy barátságunk hajnalán meg is gyanúsítottam azzal, hogy ez a mértéktelen kedvesség csak egy kamu, „geil” máz! Nem az! Hiszitek vagy sem, van egy faszi a világon, akihez képest a Dalai Láma egy undok fráter!

Ő a Barátom, Palkó! Vele csináltuk meg életünk álmát, az i-GENt!

iGEN - Szakadáti László (Szaki)
iGEN - Szakadáti László (Szaki)